Szerelmi vers

Babits Mihály: Szerelmi vers

A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát

homlokod havasa alatt, homlokod havát

elfeledtetõ fényes nyári szemed szédületét

szeretem és éneklem e szédület szeretetét.

Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,

szédülsz, ha belevillansz, ki tudja, mivel van mélye teli?

Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei

fémlenek villanásaiban, de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?

Mély, fémfényü, szürke, népszinü szemedben, édesem,

csodálatos csillogó csengõk csilingelnek csöndesen,

csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem:

az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!

Read More

A szív

Móra Ferenc - A szív

A szív a legfurcsább csavargó,

Vigyázzatok reá nagyon!

A megszokás halála néki,

De mindig kész van útra kelni,

Ha nyílik raja alkalom.

A szív a legfurcsább csavargó,

A tolvaj-utat kedveli,

Hiába tiltja tilalomfa,

Nem hajt veszélyre, tilalomra,

Még vakmerőbben megy neki.

A szív a legfurcsább csavargó,

Minden lépése új talány:

Onnan szalad, hol rája várnak

S hivatlanul oson be másnap

Pár ragyogó szem ablakán.

A szív a legfurcsább csavargó,

Ne bánjatok durván vele!

Mert ahonnan elüzték egyszer,

Hívhatják vissza bár ezerszer,

Nem látják többet sohase.

A szív a legfurcsább csavargó -

Dölyfös kacajjal elszalad,

Hogy megalázva, elgyötörve

Visszalopódzzék a küszöbre,

Hol csupa dacból megszakad.

Read More

Meséld el, ma éjjel....

Egy régi kép

Min te és én

Nem rémlik mért,

Nevetünk valamin épp.

Egy másik nézd,

Min számon kérsz

Egy csókot még,

Mert neked sosem elég.

Néha félek,hogy az élet

Elvesz Tőlem váratlan.

És majd késő, túl késő,

Hogy elmondjam:

Hogyha a Földön már,

Csak egy nap jár

Nem bánom, megkaptam

Mit szívem várt.

Hogyha csak egy nap jár

A Földön még, az az egyetlen

Tőled szép.( Oly szép)

Ha készül még sok színes kép

Lesz néha pár, amin a bánat is jár

Ha hív egy út, vagy bánt a múlt

Csak érezd úgy, kezed a kezembe bújt.

Néha félek, hogy az élet

Elsodorhat váratlan.

És majd késő, túl késő,

Hogy elmondjam:

Hogyha a Földön már,

Csak egy nap jár

Nem bánom, megkaptam

Mit szívem várt.

Hogyha csak egy nap jár

A Földön még, az az egyetlen

Tőled szép.

Gyere ide még,

Soha nem elég,

Bújj hozzám.

Sose futok el,

Te vagy, aki kell

Hát nézz most rám.

Te vagy az a társ,

Akit igazán vállalnék

Majd az út végén.

Ne őrizd, ne rejtsd el, ha tényleg valami bánt.

Ha érzed, hogy félek, majd kérlek ölelj át.

Ne őrizd, ne rejtsd el,

ha szíved szomorú még.

Meséld el, ma éjjel, az új nap mitől szép.

Hogyha a Földön már,

Csak egy nap jár

Nem bánom, megkaptam

Mit szívem várt.

Hogyha csak egy nap jár

A Földön még, az az egyetlen

Tőled szép.( Oly szép.)

Ne őrizd, ne rejtsd el,

Ha szíved szomorú még,

Meséld el, ma éjjel,

Az új nap mitől szép.

Read More

Te ígértél nekem boldogságot

Nem tudom, hogy miért csalnak az álmok,

Miért nem alszol, sok éjen át?

Miért fáj szívem erősen ha látlan,

Miért vágyom a csókjaid után?

Te ígértél nekem boldogságot,

Az ígérted soha el nem válunk.

Együtt nézünk csillagot az égen,

Velem leszel újra kedvesem.

Ez már csak emlék marad,

A szívembe zárlak Téged.

Az arcodat, Én nem feledem.

Te ígértél nekem boldogságot,

Az ígérted soha el nem válunk.

Együtt nézünk csillagot az égen,

Velem leszel újra kedvesem.

Nem tudom, hogy miért csalnak az álmok,

Miért nem alszol, sok éjen át?

Miért fáj szívem erősen ha látlan,

Miért vágyom a csókjaid után?

Ez már csak emlék marad,

A szívembe zárlak Téged.

Az arcodat, Én nem feledem.

Ez már csak emlék marad,

A szívembe zárlak Téged.

Az arcodat, Én nem feledem.

Read More

Szeretlek

Szeretem lelkednek

Magas röpülését,

Szeretem szivednek

Tengerszem-mélységét,

Szeretlek, ha örülsz

És ha búbánat bánt,

Szeretem mosolyod

S könnyeid egyaránt.

-Petőfi Sándor-

Read More

Egy a fontos, hogy te szeress....

A szerelem himnusza

Összedőlhet fenn a magas ég, leomolhat minden ami ép,

egy a fontos, hogy te szeress, minden más, csak semmiség.

Veled alszom, veled ébredek, testem láng, ha hozzám ér kezed,

lehet minden, csúf a földön, ha szeretsz, nekem már minden szép.

Olyan ember voltam én, aki élt csak könnyedén, vonzott minden csillogás,

hittem ez lesz végzetem, senki nem segít ezen, soha nem leszek már más.

Aztán fordult a világ, hordanék bohóc ruhát, ha te tőlem ilyet kérsz,

lila hajat hordanék, érted bármit megtennék, bármit amit tőlem kérsz.

Összedőlhet fenn a magas ég, leomolhat minden ami ép,

egy a fontos, hogy te szeress, minden más, csak semmiség.

Örök életet élhetnél velem, várna ránk a kéklő végtelen,

mert a földi boldogságtól, halhatatlan lesz a szerelem.

Read More

A szerelem nem csupán séta

A szerelem nem csupán séta, kéz a kézben, 

hanem azt jelenti, hogy fogjuk a másik kezét, történjék bármi.

Ha szeretsz valakit, ne szívet ajándékozz neki, 

s főleg ne egy nyíllal átvert, vérző piros szívet - hanem egy szép, hatágú kristályt. 

Lehetőleg áttetszőt vagy bíborszínűt, mint a tengerparti égbolt, késő délután.

-Müller Péter-

Read More

Ölellek

Ölellek, mint szél a fákat,

Hajnalt az est, Nap az árnyat.

Szivárványként ezer színnel

Rajzollak meg, szerelemmel.

Úgy leszel te álmom része,

Ahogy csillag éjnek dísze.

Két kezemmel óvlak, féltlek,

A szívemben áldón védlek.

Így vigyázok vágyaidra,

Ifjúságom gyöngyvirága.

Elringatva száz mesével,

Altató dalt zeng az éjjel.

Takaród lesz a gyöngédségem,

Megtalálod a szerelmem.

Nem kérek mást, lásd cserébe,

Szép hűséged, mindörökre.

Ölellek mint szél a fákat,

Hajnalt az est, Nap az árnyat.

Szivárványként ezer színnel

Rajzollak meg, szerelemmel.

-Bodnár László-

Read More

Nélküled minden reménytelen

Kék már az ősz, akár a szilva hamva

Maradj velem ne hagyj ne hagyj magamra

Maholnap itt a hó a dér a harmat

Szeress nagyon kívánlak és akarlak

Még csillag nincs az este fénytelen

Tenélküled minden reménytelen.

-Végh György-

Read More

Ölelés

Ölelésem küldöm....

Van az ölelés... az ölelés, amely annyi gondolatot, érzést szül. 

Amely oly sokat jelenthet, annyi mindent kifejez. 

Az ölelés, amelyben lehet barátság, lehet szeretet, lehet szerelem, lehet Élet. 

Az ölelés, amely mindig készen áll, hogy felmelegítsen. 

Az ölelés, amely kellemes, meleg, puha, jó.

-Csitáry-Hock Tamás-

Read More

Az igazi szerelem

Amikor az ember találkozik azzal, 

akinek közelségétől az első pillanattól 

kezdve hevesebben kezd verni a szíve, 

akinek a hangja zeneszó a számára, 

akiért meg tudna halni, 

s tőle elválni akár csak egyetlen napra is kín, 

az az igazi szerelem.

Read More

Mézédes csókodat...

Mézédes csókodat, ha lehetne eltenném,

s ha nem vagy velem mindig elővenném.

Forró ölelésed, ha tudnám megőrizném,

hogy érezhessem, szerelmed csak az enyém!

Read More

Átölel a gyönyör

Átölel a gyönyör, eléget a mámor, azt kívánom tőled, légy az enyém százszor. 

Ha idebújsz mellém, el nem engedlek, mert én téged örökké szeretlek.

Read More

Szerelmem, szerelmem, rózsa voltál...

Szerelmem, szerelmem, rózsa voltál, ékes,

bodros, üde rózsa, szirmokkal szépséges,

tőlem halvány, hozzám kedves, értem feslő,

nekem nőtt virágszál, rózsa, rózsafelhő;

virágszál voltál, ah, sudár liliomszál,

hajló-karcsú száron bimbó, viritottál,

szerelmem, szerelmem, s most mégis, mint hullám,

szemem könny borítja, miattad csordulván.

-Lakatos István-

Read More

Vágyakozás

Szeretnél lenni a víz, mely egy hosszú nap után felüdíti fáradt testét, a törölköző, mely minden porcikáját végigsimítja, magadba itatva róla a vizet.
Lennél a tükör, amely minden nap láthatja, a cipője, amely pici lábához simul, vagy a rúzs, mely színesíti ajkát.
Lennél a telefon, mely hallja hangját, a kanál, amit édes nyelvével megérint.
Vagy a toll, mellyel gyönyörű, fenséges nevét leírja, vagy a papír, mely azt hordozza.
Lennél. Minden lennél, de egyik sem lehetsz.
Mégis, mindegyiknél több lehetsz.
Mert te a lelkeddel simogatod, a lelkeddel öleled át, lelkeddel érinted meg, lelkedben hordozod nevét, szívét, a lelkeddel őrzöd. Soha nem múló vággyal.
(Csitáry-Hock Tamás)

Read More

Köszönöm, hogy megédesíted az életem!

Amire vártam hosszú éveken:

Találkoztál velem.

Kezem fehér kezedben reszketett:

Ó mit mondjak neked?

Künn nyári alkony bíbora ragyog

És én - veled vagyok. (...)

E percet százszor hiába lestem én,

És most enyém, enyém!

-Juhász Gyula-

Read More